Johan valami teljesen értelmetlen, szinte komikus módon egy doboz mögé akart bújni. Nevettem volna, ha nem támad kedvem inkább valami kibaszott lángszóróval kirohanni és az összes rohadt szemétládát szarrá pörkölni, annyira szánalmas látványt nyújtott ez a szerencsétlen ember. Akiről, döbbentem rá, még mindig semmit nem tudtam, hogy miken ment keresztül, hogy jutott idáig... Odaléptem hozzá, megráztam a vállát.
-- Mostantól vagy azt csinálod, amit mondok, vagy itt hagylak. Világos? -- Reméltem, hogy ez hatni fog. Egy ideig kifejezéstelen szemmel nézett rám, aztán bólintott. Remegett, majdnem összeesett. Ekkor már rég tudtam, hogy nagyon nagy hiba volt magammal hozni. Átfogtam a vállát, és szinte magam előtt taszigálva a felső szintre indultunk. Reméltem, hogy ki tudok találni valamit.
B65
2011.01.06. 18:05 AfterBjörn
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://aftershock.blog.hu/api/trackback/id/tr242565549
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
