-- Kölyök, intézed a többit? -- kérdeztem, amikor megérkeztünk. Bólintott. Nem volt erőm foglalkozni ezekkel az emberekkel. Nem voltam kíváncsi rájuk, nem akartam tudni, mennyit szenvedtek, hol fognak aludni, mi lesz ezután. Megmostam az arcomat, a kezemet, elővettem egy üveg viszkit, és bementem a szobámba. Ledobtam a ruháimat, és inni kezdtem. Ma ennyi telt tőlem. Egy darabig még hallottam, hogy odakint beszélgetnek halkan, edények is csörömpöltek. Aztán egy nő sírt halkan, aztán víz csobogott, de egyre messzbbről hallottam mindezt, mert berúgtam közben, nagyon hamar. Tudtam, hogy holnap intézkedni kell, át kell gondolni egy csomó mindent, és azt is tudtam, hogy nekem kell majd döntenem. Megittam még egy pohár viszkit, lefeküdtem, és elaludtam.
