Aftershock

Több napunk ment rá, hogy megtaláljuk a megfelelő házat. Szerettem volna, ha kicsit rejtettebb helyen van, de úgy láttam, hogy a kéményből felszálló füst nem látszik túl messziről, végül is fák közt volt. Nem volt túl nagy épület, gondolom négy fős csoportoknak adhatták ki. Pincéje nem volt, ezt valahogy nem is bántam. A pincékből mindenféle rossz érzések áradnak. A fűtést egy cserépkályha adta. Két hálószobája meg egy fürdője volt, a padlásra kívülről lehetett felmászni egy létrán, persze sonka vagy ilyesmi nem lógott odafent, de ez nem zavart minket. A ház mellett egy garázsféle állt, mindkét autó elfért benne. A holmik nagy részét behordtuk, a redőnyöket leeresztettük. Bezártuk magunk mögött az ajtót, majd leültünk a konyhaasztalhoz, azzal az elhatározással, hogy megbeszéljük, hogyan tovább. Percekig hallgattunk. Nem volt miről beszélni. Ha ez a dolog beválik, a telet túléljük. Annál messzebb meg ostobaság volt gondolkodni.
-- Most pedig fürdök -- szólaltam meg.
A fürdőben egy hősugárzó állt, bekapcsolni persze nem tudtuk. A tornácon még volt egy kis fa, ebből befűtöttük a kandallót. Minden szobát kinyitottunk, hogy átmelegedjen a ház. Szerencsére a tűzhelyhez való gázpalack még nem volt teljesen üres, úgyhogy vizet is tudtunk melegíteni. Lehet, hogy pazarlás volt, de nem érdekelt.
-- Azért holnap össze kell szednünk minden palackot, amit a többi házban találunk. -- Sajnos csak ennyire futotta tőlem. Pedig a Kölyök szeretett volna néhány bíztató szót hallani. De nem tudtam -- nem mertem? -- semmit mondani, amiben nem voltam biztos. Amikor beleereszkedtem a forró vízbe, egy percig úgy éreztem, hogy végül, valahogy, minden rendben lesz.