Aftershock

-- Nagyon hideg lesz a télen. Most is van már mínusz 6-8 fok éjjel, pedig csak október van.
-- Akkor dél felé menjünk.
-- Igen, de azt hiszem, ezekre a mocskokra is hatással van a hideg. Legalább lelassulnak.
-- Itt akkor se húzzuk ki a telet.
-- Elindulunk, aztán meglátjuk. Valami eldugott hely kell. És rengeteg tüzelő. Tudsz vadászni fegyverrel?
-- Igen, uram.
-- Hagyd ezt. Horgászni?
-- Azt is.
-- Megmondom, mit csinálunk. Út közben szerzünk valami nagyobb autót. Kettő kéne. Vezetsz?
-- Tudok.
-- Akkor két autóval megyünk. Minden áruházba benézünk, amit tudunk, összeszedünk. Majd összeírom, mi kell mindenképp. Aztán egy térképen kinézzük, nagyjából hova menjünk. Folyóvíz kéne, hogy halat télen is tudjunk fogni. De ha tó, az se baj, vágunk léket.
-- Áramra nem gondolt?
-- Igen... az nem ártana. De egy áramfejlesztő zajos.
-- Akkor messzebb menjünk az erdőbe vagy valami...
-- De akkor el leszünk vágva a készletektől. -- Felnéztem az égre. Komor, súlyos, vészterhes felhők gyülekeztek, lassan, de megállíthatatlanul. -- Bár, ahogy nézem, ha itt a tél, mindenképp lesz pár hónapunk, amikor csak ketten leszünk. -- Amint kimondtam, egy pillanatra halálos csend telepedett közénk, majd egyszerre kirobbant belőlünk a nevetés. Nagyon kellett már. De amikor újra az égre pillantottunk, aztán végig a sötétedő utakon, ahol némán álltak az autók, néhány összetörve, néhányban hullák... akkor újra elhallgattunk. De ez a nevetés, ez sokáig visszhangzott a fülemben.