Aftershock

 Amikor Mariann elkezdett köhögni, nem gondoltunk semmi rosszra. Már pár napja a tavaknál túráztunk. Mariann imádott vadászni. Persze én is, de egy lánynál -- főleg egy olyan szép lánynál -- ez talán szokatlan volt. Elkapott minket egy kiadós eső, és mire felállítottam a sátrat, bőrig áztunk. Másnap köhögni kezdett. Két nap múlva halott volt, és én hiába próbáltam telefonálni, a mobiltelefonok nem működtek, egyedül voltam, kint az erdőben, a szerelmem teteme vászonba csavarva feküdt előttem, én pedig ültem a földön, és azon járt az eszem, hogy hányszor beszéltünk vele arról, hogy régen, távol a civilizációtól, milyen egyszerű lehetett. Abban a pillanatban nem így gondoltam. A sátor köteleiből hámot csináltam, magam utám kötöttem a holttestet, és elindultam a legközelebbi város felé.