Aftershock

Nem tudom, honnan ugrott elő, talán a lövés zajára figyelt fel? Persze mindegy volt abban a pillanatban, mert a torkom felé kaparászott meg hörgött hozzá, szóval az egész helyzet alkalmatlan volt bármiféle értékelésre. Megpróbáltam ellökni magamtól, de nem sikerült, maradt egy helyben és harapott. Havernak nyomát se láttam, lehet, hogy ő sem szívesen jött be a lövöldözés után, vagy körülnéz ott kint, nem tudom, de a tény az volt, hogy egyedül néztem szembe -- reményeim szerint csak egy -- büdös, undorító, talán hónapok óta halott emberrel, aki a nyakamat akarta mindenáron megfogni, és ki tudja, mit csinálni vele aztán. A puskámban nem volt több lőszer, rúgni nem tudtam, mert alig volt helyem, úgyhogy kénytelen voltam megragadni a kezet -- nyálkás, kocsonyásra rothadt érintés... -- és megpróbálni lefejteni magamról. Nagy nehezen sikerült is, a figura arréb penderedett, bár ez nem a jó szó, mert a mozgása, hálisten elég esetlen és lassú volt. Amint kialakult egy kis rés, rögtön elindultam kifelé -- a kulcs a zsebemben volt, majd később visszajövök érte. Kiléptem az udvarra, az autó pár lépésre tőlem, mégsem tudtam megkönnyebülten elhajtani. Tizesével kóboroltak a halottak, Havernak pedig nyomát se láttam.