Egy szar nap ebben a helyzetben egyáltalán nem biztos, hogy konkrét életveszéllyel jár együtt. Lehet, hogy csak rosszul alszol, felébredsz az éjszaka közepén, és mindenféle hangokat hallasz. A szél zörgeti az ablaktáblákat, nyikorognak az eresztékek, odakint vihar tombol, te pedig fekszel, takarók közt, a lassan kihunyó tűz apró pöffenéseit hallgatod, és újra elővesz a kétségbeesés, hogy holnap is csinálni kell, rosszul mondom: hogy holnap is csinálni fogod, mert végül életben akarsz maradni, de ilyenkor, az éjszaka magányos, sötét pillanataiban fogalmad sincs róla, hogy miért. Aztán vagy megpróbálsz aludni, vagy felkelsz és teszel-veszel, megnézed az ajtókat, ablakokat, hogy biztonságosak-e, egy kondérban vizet melegítesz, fürdesz, eszel. Ha ezalatt elmúlik ez a nyomott hangulat, akkor talán tervezni is kezdesz. Ha meg nagyon jó kedved lesz véletlenül, akkor nemcsak a holnapot tervezed meg, hanem esetleg arra is gondolsz, mi lesz tavasszal, nyáron, jövő télen... De az ilyesmi ritkán fordul elő. Inkább gépiesen végrehajtasz minden nap mindent, amire a rutin megtanított, és sokszor azon kapod magad, hogy jócskán sötétedik, mire befejezted. Valószínűleg az ilyesmire szükség is van, mert ha csak a gondolkodás maradna, már rég bediliztél volna.
