Végül persze el kellett hagynia a várost. Nehezen szánta rá magát, de nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb meghal, ha Budapesten marad. Sajnálta, mert ha nem is sokan, de elegen maradtak életben ahhoz, hogy kedvét lelje a vadászatban. De végül azzal győzte meg magát, hogy valójában így túl könnyű. Mind retteg, egyik napról a másikra él. Bár igaz, hogy néhányuk éppen emiatt keménynek bizonyult... Mindegy, menni kellett. De megadta a módját, gondosan előkészített mindent: fegyvereket, élelmet, járművet. A holtaktól nem félt, úgy érezte, nem eshet bántódása: ő volt az úr az új világban. Hogy hova megy, azt nem találta ki. Észak felé indul, kerüli a nagyvárosokat, legalábbis amíg nem lesz muszáj vadásznia. Az lenne a legjobb, ha valahol egy nagyobb településhez közel tudna tanyát verni. És akkor csak be kéne ugrania elintézni a dolgát, mint egy normális embernek egy normális világban. Mr N. lelkesen tervezte a dolgokat.