Aftershock

A fickó, amelyik leütötte, már egy ideje gyalog jöhetett, és míg a járművek elterelték a figyelmét, hangtalanul mögé osont, és valami bottal -- talán nem baseball ütő volt -- lecsapta. Amikor magához tért, megkötözve feküdt valami épületben, a feje sajgott. Hányt, de semmi nem lett jobb tőle. Forgott vele a világ, a kötelek vágták a csuklóját. A helyiség, melynek rideg cementpadlóján hevert, nem volt nagy, talán valami iroda lehetett régen. Egy ajtót látott, azon túlról hangok hallatszottak. Lassan emlékezni kezdett. Hidegen lángolt fel benne a gyűlölet. Most nem vadászni akart. De jól jött a gyakrolat.

Hetekig vándorolt, de mindig visszatért a nagyobb városokhoz, ha másért nem, hát vadászni. Voltak persze olyanok, ahol egy teremtett élő lelket nem talált -- és egy, ahol nem hagyott. De egyik sem volt olyan, mint Budapest, mindenhonnan hamar tovább kellett állnia: vagy mert veszélyes lett, vagy mert nem volt már miért maradni. Egy alkalommal, amikor maga mögött hagyta a város külső részén elhagyottan álló bevásárlóközpontokat, ahonnan általában feltöltötte a készleteit, egyszer csak motorzúgást hallott maga mögül. Nem tudta, örüljön-e a lehetséges új játéknak, vagy aggassza a dolog, hiszen cudarul megváltoztak az emberek, mióta a baj kitört. És nem épp előnyükre -- gondolta vigyorogva. Ígyhát várakozó álláspontra helyezkedett, és lehúzódva az útról figyelte, kik ezek és merre mennek. Életének egyik legrosszabb döntése volt.