HTML

Aftershock

Történetek a világvégén túlról.

Friss topikok

  • BB88: Crossover! (2012.06.30. 22:43) N031
  • BB88: Szegény fickó. Éli az életét a zombiktól hemzsegő környéken, minden lépésére figyel, retteg és ha ... (2012.06.01. 19:41) N016
  • Zuz: +1 fakje (2012.05.31. 20:11) N014
  • BB88: Kezdődhetne már az új évad, izgalmas résznél lett vége az előzőnek. (2012.05.28. 17:10) N013
  • Zuz: ,,Az apokalipszis számára az igazi szabadságot hozta el. Ezért volt mindenkire sokkal veszélyesebb... (2011.11.22. 12:24) N008

Linkblog

B70

2011.01.28. 13:44 AfterBjörn

Feltettük az ájult Johant a konyhaasztalra. A Kölyök vizet forralt, sápadtan álldogált mellettem. Az anya a gyerekkel átment a saját házukba. Odaléptem a szekrényhez, amelyikben a kórházból elhozott holmit tároltuk, és kiszórtam a földre a cuccokat. Volt ott egy szike is, meg sebvarró készlet. Régen csináltam ilyet, és akkor is csak azért, mert meg kellett tanulnunk az alapokat. Megmostam a kezemet, levágtuk Johanról a nadrágot.
-- Kölyök... Hozd be a fémfűrészt és fertőtlenítsd.

Szólj hozzá!

B69

2011.01.16. 15:33 AfterBjörn

Nem jutottunk el kórházig végül, csak valami nagyobb orvosi rendelőbe. Szerencsére volt mellette egy gyógyszertár is, bár sok mindent nem hagytak benne. Johant betámogattam -- inkább becipeltem -- egy szobába, felfektettem az ágyra. Félájult volt, amit nem bántam, mert ki tudja, mit kell csinálnom vele... Levágtam róla a nadrágot. A lába összeroncsolódott, bokájának törött roncsai itt-ott kibökték a bőrt. Ha orvos lennék és a világ normális lenne még, akkor se biztos, hogy össze lehetne rakni. Így viszont semmi esélye, hogy rendbehozzam. Gondolkodni kezdtem. Le fogom vágni a lábát. De előtte vigyem haza? Ott többen lennénk, van meleg, van forró víz. De legalább 2 óra, mire hazaérünk, és annyi idő alatt nem tudom, mi történne vele. Bolond voltam, hogy nem vetettem legalább egy pillantást a lábára, mielőtt úgy döntötem, hogy nem haza megyünk. Körülnéztem. Ide, úgy látszott, nem jutottak be, érintetlen volt a helyiség. Odaléptem a gyógyszeres szekrényhez, betörtem, és válogatás nélkül szórtam be a holmit a táskába. Hogy legyen valami értelme enek az egész kirándulásnak. Amikor a felső polcot söpörtem volna le, megakadt a szemem egy dobozon. Vicodin. Nem hittem benne, hogy túl sokat érne egy szilánkosra tört boka esetében, de ki tudja. Jelnek tekintettem: hazamegyünk.

Szólj hozzá!

B68

2011.01.10. 15:17 AfterBjörn

Nem tudtam, meddig jutott ennyi idő alatt. Odarohantam az ablakhoz. A földön feküdt összegörnyedve, a lábát fogta. Nem kiáltozott, egyelőre legalábbis. Megmarkoltam a zsinórt és lemásztam én is. A parkolóban kószáló mocskok nem figyeltek fel ránk. Lekuporodtam Johan mellé, hogy megvizsgáljam. A jobb lábára érkezhetett. A bokája kifordulva, a nadrágszárán már átütött a vér. Hát ez nem lesz egyszerű. Megpróbáltam felidézni, hogy láttam-e kórházat vagy legalább egy rendelőt idefelé a városban, de sajnos nem. Még nagyon kint voltunk. Mindegy, először innen tűnjünk el. Pár méterre tőlünk állt egy régebbi Audi. Terepjárónak jobban örültem volna, de legalább első kerék meghajtású. Talán nehezebben akad el, mintha egy BMW lenne. Szóltam Johannak, hogy maradjon csöndben, ha tud, mindjárt elhúzunk innen. Fátyolos tekintettel bólintott. Pár perc múlva kiszáguldottunk a parkolóból. A zárral nem volt időm finomkodni, úgyhogy a jobb hátsó ajtón ki kellett törnöm az ablakot. Így aztán hideg volt. Én kibírtam volna, de Johanért aggódtam. A sokk, a félelem, a fájdalom és ez a hideg együtt könnyen megölheti. Átgondoltam, megvan-e minden otthon ahhoz, hogy legalább megpróbáljam ellátni a lábát. Végül úgy döntöttem, vállalom a kockázatot, és a belváros felé fordultam. Ha találok egy kórházat, Johan hamarabb meleg helyre kerülhet, összeszedhetem, ami kell, és még egy autót is szerezhetek, aminek nem kell kitörnöm az ablakát.
-- Kitartás -- mondtam neki. -- Sikerülni fog. -- Nem tudom, hallota-e. Nem tudom, elhittem-e.

Szólj hozzá!

B67

2011.01.09. 20:53 AfterBjörn

-- Ezeken fogunk lemászni. Menni fog? -- Johan bólintott, bár láttam rajta, hogy nem biztos magában. Hát, ami azt illeti, én se voltam az. Fogalmam se volt róla, kibír-e minket, milyen lesz a fogása, egyáltalán, hogy mi fog történni. Arról viszont volt elképzelésem, mi lesz, ha maradunk, úgyhogy odakötöztem  a drótokat a legközelebbi kilincshez, a másik végét meg kihajítottam az ablakon.
-- Te mész előre -- mondtam neki. Arra gondoltam, hogy ha tériszonyos vagy valami, esetleg meggondolja magát, ha én már lent vagyok. De talán erőt ad neki, ha nem csak magát sodorhatja veszélybe. Elszántan odalépett az ablakhoz, megragadta a zsinórt, és elkezdett mászni lefelé. Pár másodperc múlva felsikoltott és lezuhant.
 

Szólj hozzá!

B66

2011.01.07. 12:00 AfterBjörn

Amikor kinéztem az ablakokon, megnyugodtam egy percre. Úgy látszott, hogy a sok mocsok csak a bejárat felőli oldalon gyülekezett, a parkolóban csak pár lézengett, és azok is mintha a többiek keltette zaj felé igyekeztek volna. De legalább 5 méter magasan voltunk. A feladat egyértelmű: le kell jutnunk. Lemászni, úgy néz ki, nem tudunk. Amikor visszaindultunk az alsó szintre, hallottuk, hogy már bent vannak. Nem tartott sokáig eltakarítaniuk az útból a teherautót. Marad az ablak, méghozzá gyorsan.
-- Minden számítógépből szedd össze a tápkábelt, azokon fogunk lemászni. De gyorsan.
Én is elkezdtem összeszedni a zsinórokat. A vékonyabbakban nem bíztam, de úgy saccoltam, hogy ezek el fognak bírni minket. Johan összeszedte magát végre, és pár perc múlva elkezdhettem összekötözni a kábeleket. Odalent egyre hangosabbak voltak a mocskok, de egyelőre nem tűnt úgy, hogy elindultak volna felfelé a lépcsőn.

Szólj hozzá!

B65

2011.01.06. 18:05 AfterBjörn

Johan valami teljesen értelmetlen, szinte komikus módon egy doboz mögé akart bújni. Nevettem volna, ha nem támad kedvem inkább valami kibaszott lángszóróval kirohanni és az összes rohadt szemétládát szarrá pörkölni, annyira szánalmas látványt nyújtott ez a szerencsétlen ember. Akiről, döbbentem rá, még mindig semmit nem tudtam, hogy miken ment keresztül, hogy jutott idáig... Odaléptem hozzá, megráztam a vállát.
-- Mostantól vagy azt csinálod, amit mondok, vagy itt hagylak. Világos? -- Reméltem, hogy ez hatni fog. Egy ideig kifejezéstelen szemmel nézett rám, aztán bólintott. Remegett, majdnem összeesett. Ekkor már rég tudtam, hogy nagyon nagy hiba volt magammal hozni. Átfogtam a vállát, és szinte magam előtt taszigálva a felső szintre indultunk. Reméltem, hogy ki tudok találni valamit.

Szólj hozzá!

B64

2011.01.04. 15:58 AfterBjörn

A pánik... Ha az nincs, Johan talán még mindig él. Egyszerűen be kellett volna ugrani a teherkocsiba és elhúzni a francba. Ehelyett Johan visszarohant, valahova hátra a raktárba. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy beszállok és elhajtok. Léptei hangosan visszhangoztak. Több se kellett a sok rohadéknak odakint. Az autó himbálózni kezdett. Fogalmam se volt, hányan lehetnek, de a zajból, a lendületből ítélve sokan. Johan után eredtem. Valami mást kell kieszelni most már.

Szólj hozzá!