HTML

Aftershock

Történetek a világvégén túlról.

Friss topikok

  • BB88: Crossover! (2012.06.30. 22:43) N031
  • BB88: Szegény fickó. Éli az életét a zombiktól hemzsegő környéken, minden lépésére figyel, retteg és ha ... (2012.06.01. 19:41) N016
  • Zuz: +1 fakje (2012.05.31. 20:11) N014
  • BB88: Kezdődhetne már az új évad, izgalmas résznél lett vége az előzőnek. (2012.05.28. 17:10) N013
  • Zuz: ,,Az apokalipszis számára az igazi szabadságot hozta el. Ezért volt mindenkire sokkal veszélyesebb... (2011.11.22. 12:24) N008

Linkblog

B41

2010.10.10. 22:22 AfterBjörn

-- A felszerelésünk meg minden cucc felét átvisszük az egyik közeli házba. Jobb, ha nem egy helyen vannak. -- A konyhában ültünk, és reggeliztünk. Szürreális volt. Ha kinéztem az ablakon, a fák közt láttam a tavat. Sütött a nap, az ereszről lelógó jégcsapok békésen cseperésztek, a tó fölött vadlibák húztak délnek. Közelgett a tél, az igazi, kemény, hideg tél. Nagyon vártam már, talán a gondos mókus várhatja így, ha tudja, hogy ő átvészeli, mert meleg az odú és élelem is van, míg a mindenféle ragadozók közül ha nem is mind, de egy része beledöglik. Két napja lehettünk ebben a házban. Néhány másikban végül találtunk még holttesteket, egy pár mocskot is, de alapvetően tiszta volt a hely. Az első napon tüzelőt halmoztunk fel, amennyit csak bírtunk. Úgy gondoltam, pár hétre elégnek kell lennie. Aztán leltároztuk a dolgainkat. Konzerv, konzerv és konzerv. Untam, és úgy gondoltam, egészségtelen is lehet már, bár igyekeztünk gyümölcs- meg mindenféle zöldségkonzervet is beszerzni. A kenyér, az hiányzott rettenetesen.

Végül nagyjából kiválogattunk egy pár napra való, nélkülözhetetlennek tűnő készletet, és a teherautóval átvittük egy másik házba. A holmit a nappaliba tettük, közel az ajtóhoz, a járművet meg leparkoltuk a bejárat előtt. Ponyvával letakartuk, gallyakat dobáltunk rá, bár teljesen elrejteni úgyse lehetett. De megnyugtatott a tudat, hogy tettünk valamit. Kezdett idegesíteni a gondolat, hogy hogyan tovább. Hosszú idő óta most először tűnt úgy, hogy nem arról fog szólni minden óra, minden perc, hogy hogyan éljük túl a holnapot.

-- Azt hiszem, valamelyik nap megpróbálhatnánk vadászni -- mondtam a Kölyöknek délután.

Szólj hozzá!

B40

2010.10.08. 22:00 AfterBjörn

Több napunk ment rá, hogy megtaláljuk a megfelelő házat. Szerettem volna, ha kicsit rejtettebb helyen van, de úgy láttam, hogy a kéményből felszálló füst nem látszik túl messziről, végül is fák közt volt. Nem volt túl nagy épület, gondolom négy fős csoportoknak adhatták ki. Pincéje nem volt, ezt valahogy nem is bántam. A pincékből mindenféle rossz érzések áradnak. A fűtést egy cserépkályha adta. Két hálószobája meg egy fürdője volt, a padlásra kívülről lehetett felmászni egy létrán, persze sonka vagy ilyesmi nem lógott odafent, de ez nem zavart minket. A ház mellett egy garázsféle állt, mindkét autó elfért benne. A holmik nagy részét behordtuk, a redőnyöket leeresztettük. Bezártuk magunk mögött az ajtót, majd leültünk a konyhaasztalhoz, azzal az elhatározással, hogy megbeszéljük, hogyan tovább. Percekig hallgattunk. Nem volt miről beszélni. Ha ez a dolog beválik, a telet túléljük. Annál messzebb meg ostobaság volt gondolkodni.
-- Most pedig fürdök -- szólaltam meg.
A fürdőben egy hősugárzó állt, bekapcsolni persze nem tudtuk. A tornácon még volt egy kis fa, ebből befűtöttük a kandallót. Minden szobát kinyitottunk, hogy átmelegedjen a ház. Szerencsére a tűzhelyhez való gázpalack még nem volt teljesen üres, úgyhogy vizet is tudtunk melegíteni. Lehet, hogy pazarlás volt, de nem érdekelt.
-- Azért holnap össze kell szednünk minden palackot, amit a többi házban találunk. -- Sajnos csak ennyire futotta tőlem. Pedig a Kölyök szeretett volna néhány bíztató szót hallani. De nem tudtam -- nem mertem? -- semmit mondani, amiben nem voltam biztos. Amikor beleereszkedtem a forró vízbe, egy percig úgy éreztem, hogy végül, valahogy, minden rendben lesz.
 

Szólj hozzá!

B39

2010.10.06. 22:24 AfterBjörn

Reggel úgy ébredtem, ahogy nagyon régen nem: kipihenten. A nappaliban a Kölyök a kanapén ült, kezében a puska, és aludt. Gondolom nem akart felébreszteni, harcolt a fáradtsággal, de végül elnyomta az álom. Felhúztam a cipőmet és kimentem az udvarra. A lábam szépen gyógyult. Hó borított odakint mindent. Az ablakban volt egy hőmérő, 3 fok mínusz volt. Nem mozdult semmi a környéken. Vizeltem, és visszamentem a szobámba. Leültem az ágyra, és gondolkozni kezdtem. Ha végül úgy döntünk, hogy itt maradunk, úgy kell tennünk, mintha nem élne itt senki. Tapasztalataim szerint az a legbiztosabb. Az autókat betesszük a garázsba vagy a pajtába, az ablakokat elsötétítjük. Ha fűteni akarunk, a füst elkerülhetetlen. De fűteni muszáj lesz. Lehet, hogy végül mégsem pont ez a ház lesz a legjobb. Körül kell néznünk ma, át kell vizsgálnunk az egész telepet. Valami horgásztanya lehetett annakidején. Hátha lesz egy téglaház beljebb valahol az erdőben. Meg kell beszélnünk. Akármi történik, nem lanyhulhat a figyelmünk. Nyomasztó gondolat volt.

Szólj hozzá!

B38

2010.10.05. 00:29 AfterBjörn

Két holttestet találtunk a hálószobában, egy férfi és egy nő lehetett. Mikor felfogták, mi történik, úgy dönthettek, hogy saját kezükkel vetnek véget életüknek. Két üres pohár állt az éjjeliszekrényen, talán a mérget ihatták belőlük. Miután eltemettük őket a parton -- nem tudom, miért éreztük úgy, hogy tartozunk nekik ezzel --, az ágyat elégettük jó messze bent az erdőben, a szobát pedig lezártuk. A fogasra akasztott kabátban megtaláltam a ház kulcsát. Behordtunk pár holmit, az ablakokat elsötétítettük, az ajtót pedig bezártam. Rettentő fáradtság vett erőt rajtam. Megkértem a Kölyköt, őrködjön előbb ő, amíg bírja, aztán ébresszen fel. A nappaliból nyílt egy vendégszoba, betámolyogtam, és levetettem magam az ágyra. Utolsó gondolatom, mielőtt mélységes álomba zuhantam volna, az volt, hogy fürödni szeretnék. És borotválkozni.

Szólj hozzá!