HTML

Aftershock

Történetek a világvégén túlról.

Friss topikok

  • BB88: Crossover! (2012.06.30. 22:43) N031
  • BB88: Szegény fickó. Éli az életét a zombiktól hemzsegő környéken, minden lépésére figyel, retteg és ha ... (2012.06.01. 19:41) N016
  • Zuz: +1 fakje (2012.05.31. 20:11) N014
  • BB88: Kezdődhetne már az új évad, izgalmas résznél lett vége az előzőnek. (2012.05.28. 17:10) N013
  • Zuz: ,,Az apokalipszis számára az igazi szabadságot hozta el. Ezért volt mindenkire sokkal veszélyesebb... (2011.11.22. 12:24) N008

Linkblog

90

2010.04.01. 07:57 AfterMárton

 Néha azt vettem észre, hogy eltelt egy-egy nap úgy, hogy nem emlékeztem rá, mit csináltam. Régebben is volt olyan, hogy átmentem az egész városon autóval, és mikor odaértem a célhoz, fogalmam sem volt róla, hogy hogyan. De ez azért más volt, azt hiszem. Tettem a dolgomat, ettem -- kicsit elegem volt a konzervből --, és egyszercsak este lett, én a teraszon üldögéltem, és hallgattam a néma világot. Madarak, szél, naplemente, hűvös éjszaka,  az idő felgyorsult, szinte láttam magam előtt, ahogy átszelik a sokat látott csillagok az égboltot, és egyszerre megint hajnal lett és én még mindig magányosan ültem, egy pokrócba burkolózva, és lélegeztem és újra éhes voltam, de valahogy semmi értelme nem volt ennek. Sajnáltam, hogy nem vagyok filozófus, mert ilyenkor komolyan közel éreztem magam a megoldáshoz, mármint hogy mi értelme az életnek: mindaz, ami számomra elveszett.

Szólj hozzá!

89

2010.03.31. 15:53 AfterMárton

Egy idő után nem kénytelen voltam szembenézni a gondolattal, hogy végül is mi történt velem. Ki bántott? És miért? Amikor ezt a kérdést feltettem magamnak, roppant szomorú lettem. Sajnáltam magamat, hogy minden vágyam volt egy emberi lény társasága végre, és amikor azt hiszem, hogy karnyújtásnyira van, akkor ezt kapom. Visszamentem a partra, próbáltam nyomokat keresni, amik legalább valami ötletet adnak arra nézvést, hogy hogyan tudnám kinyomozni ezt a rejtélyt. De valami fenyegető, komor hangualt vett erőt rajtam, amint megközelítettem a helyet, ahol felébredtem. Ezt nem tudtam sehogy megmagyarázni, mert nem az a fajta félelem volt, amit az élőholtak okoznak: az pánik, ez pedig rosszkedvű, csöndes félelem volt. Mindenesetre arra elég, hogy lelohassza a válasz utáni vágyat bennem. Pedig tudtam, hogy sokáig nem odázhatom el, különben megőrülök. Valamit tennem kellett.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása