HTML

Aftershock

Történetek a világvégén túlról.

Friss topikok

  • BB88: Crossover! (2012.06.30. 22:43) N031
  • BB88: Szegény fickó. Éli az életét a zombiktól hemzsegő környéken, minden lépésére figyel, retteg és ha ... (2012.06.01. 19:41) N016
  • Zuz: +1 fakje (2012.05.31. 20:11) N014
  • BB88: Kezdődhetne már az új évad, izgalmas résznél lett vége az előzőnek. (2012.05.28. 17:10) N013
  • Zuz: ,,Az apokalipszis számára az igazi szabadságot hozta el. Ezért volt mindenkire sokkal veszélyesebb... (2011.11.22. 12:24) N008

Linkblog

88

2010.03.27. 16:18 AfterMárton

De valami baj volt. Éjszakánként, ha nem bírtam aludni, az utcát bámultam, a mozdulatlanságot, a kihalt, sötét aszfaltot, és egyre többször láttam elvonaglani egy-egy szerencsétlent. Eleinte ez nem ijesztett meg, bár persze jobban szerettem, amikor nem mászkáltak körülöttem élőholtak. Ám ami ennél is rosszabb volt, az az érzés, hogy akármikor riadtam fel, mindig úgy éreztem, hogy ha csak egy perccel korábban térek magamhoz, még itt találtam volna valahol a házban rejtélyes ellenfelemet-barátomat. És hiába volt ez képtelenség, az érzés mindig ott motoszkált. És még mindig fogalmam se volt róla, hogy mi történt azon a napon, amikor a parton tértem magamhoz. Lassú, szürke csüggedés kezdett úrrá lenni rajtam, pedig végül is lett volna min gondolkoznom. És egyre többször jutott eszembe, hogy miért jöttem el végül ilyen messzire a földről, amit egykor hazámnak hívtam. És ettől se lett jobb kedvem.

Szólj hozzá!

87

2010.03.24. 09:05 AfterMárton

Nem Haver volt. Egy farkaskutya ugatott egy kerítés mögött. Úgy csinált, mintha nem tudna kijönni, pedig ha ez igaz lett volna, már régen éhen kellett volna halnia. De most a dolgát végezte, a dolga pedig az volt, hogy a kerítés mögül jelezze, nem szeretné, ha bemennék oda, ahol valaha az Ember -- az isteni ember -- élt és etette és simogatta a fejét. Ott hagytam és elindultam arra, amerre a házat sejtettem, ahova bevettem magam. Néha Havert szólongattam, és elkezdtem gondolkodni, vajon mióta nem láttam? És ez lett végül az a gondolat, amellyel sikerült valamelyest visszatérnem a valóságba, és eszembe jutott, hogy egy embert üldöztem, vagy szerettem volna valamilyen módon rábírni, hogy mutassa meg magát, talán nem is üldöztem tehát. És igen... hagyott valami nyomot, talán láttam is, éjszaka volt, kiugrottam az ágyból, ő mintha az ablakon menekült volna, én utána, de sötét volt és zúgtak a lombok, valami elmosódó forma volt az egész ember, mentem utána, de egyszercsak eltűnt. A következő, amire emlékszem, hogy felébredtem a parton, véresen. Hát jobb mint a rohadékok ellen küzdenni. Egy vereség legalább nem kerül az ember életébe. Majdnem olyan, mint a sport. Hát akkor játsszunk. Szerva itt.

Szólj hozzá!