Aftershock

A cékeresztben megjelent egy nő. Valami volt a kezében, az ablakpárkányra tette. Ing volt rajta, csapzott haja a szemébe hullott. Akkor lőttem le, amikor idegesen hátra akarta fésülni. Nem tudom, miért néztem meg ilyen alaposan, általában nem jó ötlet. Hatalmasat szólt a puska a csöndben. A falat a nő mögött agyvelő meg vér borította be. Megkerestem a bejáratot, és a ravaszra tettem az ujjamat. Amint kinyílt az ajtó, elsütöttem a fegyvert. Egy férfi esett ki a hóra, úgy láttam, hasba lőttem. Aztán nem mozdult semmi. Úgy látszik, rájöttek, hogy nem érdemes kijönni. Ettől tartottam. Reméltem, még egyet-kettőt elkapunk ilyen kényelmesen. A fickó, úgy láttam, kiabál. Ez jó, hátha nem bírják hallgatni, és valamelyik kijön érte. De nem jött senki. Teltek a percek. Minden mozdulatlan volt, a lövések zajának emlékét lassan elnyelte az idő. A meglőtt ember még mindig élt, de nem tudott megmozdulni. Amikor már biztos voltam benne, hogy akár reggelig is a házban maradnak a többiek, lelőttem.